Krónikus fáradtság szindróma

Tudástár Tudomány

2019-08-02

A krónikus fáradtság szindróma angolul Chronic Fatigue Syndrome (CFS) olyan hosszan tartó, extrém fáradtságot jelent, ami a mindennapi teendőkben is akadályozza a beteget, de hátterében nem mutatható ki patológiás ok.  Eredete még ismeretlen, de ahogy a kutatók mélyebbre ásnak, egyre inkább valószínűsíthető, hogy a mikrobiomnak jelentős szerepe lehet.

CFS

A CFS-t (Chronic Fatigue Syndrome) csak 1980-ban nyert hivatalos elnevezést. Megközelíthetőlet 800 000-2,5 millió embert érint Amerikában, illetve körübelül 250 000 ember szendved tőle az Egyesült Királyságban.Mivel hátterében nem mutatható ki patológiás ok, nehéz a diagnosztizálása és kezelése. Egyéb tünetek magukba foglalják a kognitív képességek csökkenését, alvászavarokat, megnagyobbodott nyirokcsomókat, izomfájdalmat, torokfájást, ízületi fájdalmakat.

A kutatók a vírusfertőzésekre, pszichés, hormonális vagy immunreakcókra gyanakodnak.

A Microbiome nevű szaklap felvetette a kérdést, hogy a mikrobiomnak lehet-e szerepe a betegségben. Bár elsőre bizonytalannak tűnik ez a kapcsolat, a CFS-el szenvedő betegek 90%-nak irritábilis bél szindrómája is van, ami után könnyebben elképzelhetjük a potenciális összefüggést a kettő között.

A Kolumbiai Egyetem Fertőzés és Immunológia Központjában (Center for Infection and Immunity) IBS-ben (Irritábilis Bél Szindróma) és CFS-ben szenvedő betegek microbiomját vizsgálták. Ez a kutatás az elsők közt keresi az összefüggést a microbiom, a CFS és az IBS között.  50 pácienst és 50 kontrollt vizsgáltak a kutatás során. Tesztelték a baktérium fajokat a székletben és az immunmolekulákat a vérmintákban.

Megfigyeléseik alapján:

  • Faecalibacterium, Roseburia, Dorea, Coprococcus, Clostridium, Ruminococcus, Coprobacillus jellemzőek voltak a krónikus fáradtság szindrómás betegekben, ami elősegítheti későbbiekben a diagnosztikát.
  • Megnövekedett mennyiségű Alistepes, csökkent Faecalibacterium  szint volt a legjellemzőbb biomarker a CFS betegeknek, akik IBS-el is rendelkeztek, amíg a megnövekedett Bacteroides és csökkent Bacteroides vulgatus volt a legjellemzőbb biomarker CFS-re IBS nélkül.
  • A CFS csoport bélbaktériumainak más volt az anyagcseréje, mint az egészséges kontrollcsoportnak.
  • A CFS csoportban a tünetek mért erőssége (fáradtság és fájdalom) korrelált a különböző baktérium típusok bőségével és azok anyagcsere útjaival.
  • Nem találtak elváltozást az immunmarkerekben, de egy korábbi kutatás szerint  csak a betegség korai stádiumában látható az elváltozás.

Nagy-Szakál Dorottya szerint a baktériumok különböző összetétele, illetve azok metabolikus zavara összefüggésben állhat a betegség súlyosságával. W. Ian Lipkin,  a Fertőzés és Immunológia Központ igazgatója és a John Snow epidemiológia professzor szerint a mikrobiom összetételével valószínűsíthető, hogy a krónikus fáradtság szindrómának elkülöníthető altípusait alakíthatják ki, ami segíthet a betegség különféle manifesztációi között. Az IBS-hez hasonlóan a  krónikus fáradtság szindróma ilyen jellegű kutatása is segíthet megérteni az összefüggést a bél és az agy kölcsönös kapcsolatáról. Azonosítva az adott baktériumokat, egy lépéssel közelebb kerülünk a pontosabb diagnózishoz és a célzott terápiához.

Forrás: Eurekalert.org

A feldolgozott húsok még a vörös húsoknál is veszélyebbek lehetnek?

Egyéb Étrend Tudástár Tudomány

2019-07-26

Egy frissen publikált kutatás szerint már a mértéktartó vörös- és feldolgozott hús fogyasztás is növelheti a vastag- és végbéldaganatok kialakulásának kockázatát.

A tanulmány szerint azoknak, akik naponta 76 gramm vörös vagy feldolgozott húsfélét fogyasztanak – ami összhangban van a jelenlegi ajánlásokkal és nagyjából megfelel 110 gramm marhaburgernek- 20%-kal magasabb rizikóval kell számolniuk a vastag- és végbéldaganatok kialakulásának szempontjából azokhoz képest, akik naponta 21 grammot fogyasztanak (kb. egy szelet sonka).

Feldolgozott húsok

A kutatás azt is megállapította, hogy a feldolgozott húskészítmények (pl. kolbász vagy bacon) nagyobb rizikót jelentenek a vörös húsokhoz képest. A vastag-, végbéldaganatok kockázata 20%-al nőtt napi +25gramm feldolgozott hús fogyasztása esetén (ez egy vékony szelet baconszalonnának felel meg), amíg minden, naponta elfogyasztott 50 g extra vöröshús 19%-al emelte meg a kockázatot.
„Úgy tűnik, egy kisebb menyiségű feldolgozott hús fogyasztása hasonló hatást vált ki, mint egy nagyobb mértékű vöröshús-fogyasztás.”- mondta professzor Tim Key, a kutatás társszerzője.

A kutatást részben finanszírozó Cancer Research UK elmondta, hogy a jelenlegi NHS ajánlások szerint azoknak, akik naponta több, mint 90 gramm (főtt tömeg) vörös- és feldolgozott húsfélét fogyasztanak, ezt a mennyiséget 70 grammra kellene csökkenteniük, ami az átlagos napi fogyasztás Nagy-Britanniában.
A kutatás, ami az International Journal of Epidemiology-ban került publikálásra, közel fél millió nagy-britanniai, 40 és 69 év közötti felnőtt lakos étrendjét követte nyomon átlagosan 5 éven keresztül. Ez idő alatt 2609 résztvevőnél alakult ki vastag-, vagy végbéldaganat.

Dr. Gunther Kuhnle professzor, a Readingi Egyetem munkatársa szerint ez a legnagyobb tanulmány, amit Nagy-Britanniában valaha is elvégeztek.
Dr. Kuhnle, aki nem vett részt a kutatásban elmondta továbbá, hogy az eredmények megerősítik a korábbi megállapításokat, miszerint a vörös- és feldolgozott húsok növelik a vastag-, végbél daganatok rizikóját.

Növekvő bizonyosság

A WHO 2015-ben az addigi kutatások alapján úgy határozott, hogy a feldolgozott húskészítményeket a „rákkeltő”, míg a vöröshúsokat a „potenciálisan rákkeltő” anyagok közé sorolja.
Ez a legutóbbi tanulmány kiegészíti az eddigi bizonyítékokat, amelyek a feldolgozott- és vörös húsok fogyasztását a vastag-, végbél daganatok megnövekedett rizikójával kötik össze.

„Az eredményeink erősen mutatják, hogy azok, akik hetente 4 vagy több alkalommal fogyasztanak vörös és feldolgozott húsféléket, magasabb kockázattal bírnak a vastag-, végbél daganatok kialakulásának szempontjából azokhoz képest, akik csak hetente 2 vagy kevesebb alkalommal teszik ugyanezt.”- mondta Tim Key, a kutatás társszerzője, valamint az Oxfordi Egyetem rákepidemiológiai részlegének helyettes igazgatója.
Arra is rávilágított, hogy a korábbi kutatások még az 1990-es években élő embereket vizsgálták, azonban azóta az étkezés jelentősen megváltozott. Ez a kutatás pedig egy jóval naprakészebb betekintést nyújt napjaink húsfogyasztási szokásaiba.

A tanulmány szerint a vastag-, végbél daganatok egy másik kiemelt kockázati tényezője az alkoholfogyasztás. Leírták azonban azt is, hogy a gabonafélékből (pl. teljes kiőrlésű kenyérből, müzliből) származó rostok védőhatással bírnak.

Miért van ennek ekkora jelentősége?

Az Egyesült Államokban ennek a daganattípusnak az előfordulása a harmadik leggyakoribb. Az American Cancer Society szerint 2019-ben 51020 haláleset várható a vastag-, végbél daganatok következtében.
A Cancer Research UK szerint Nagy-Britanniában szintén ez a daganattípus áll a harmadik helyen a gyakorisági statisztika szerint.

Dr. Julie Sharp, a Cancer Research UK egészséggel kapcsolatos információkért felelős vezetője elmondta, hogy az állami ajánlások és irányvonalak a feldolgozott- és vörös húsok fogyasztására vonatkozóan általánosak, és ez a tanulmány emlékeztet minket arra, hogy minél jobban le tudjuk csökkenteni ezen termékek fogyasztását, annál jobban csökkenthetjük az esélyt egy esetleges vastag-, végbél daganat kialakulására.
Dr. Sharp szerint jó módszer lehet a feldolgozott- és vörös húsok bevitelének megszorítására, a „húsmentes hétfő” vagy olyan ételek előnyben részesítése, amelyekben csirke vagy hal kerül felhasználásra.

Forrás: https://academic.oup.com/ije/advance-article/doi/10.1093/ije/dyz064/5470096

A nem megfelelő orális egészség hozzájárulhat a magas vérnyomáshoz és csökkentheti a kezelés hatékonyságát

Egyéb Tudástár Tudomány

2019-07-18

A jó szájhigiéniával rendelkező betegek jobban reagáltak a vérnyomáscsökkentő kezelésekre – derül ki az American Heart Association, Hypertension szaklapjában közölt legújabb tanulmányokból.

Egy több, mint 3600 alanyt vizsgáló kutatás kereste a választ arra, hogy vajon az egészségesebb fogínnyel rendelkező betegeknek alacsonyabb-e a vérnyomásuk és jobban reagálnak-e a vérnyomáscsökkentő kezelésekre. Összeségében, a periodontális (fog körüli) betegségben szenvedők 20%-al kisebb eséllyel érték el az egészséges vérnyomás-tartományokat, mint a jó orális egészségi állapotú egyének, továbbá esetükben csökkent a kezelés hatékonysága is.

Fog EKG

A megállapításokat figyelembe véve a kutatók szerint a fog körüli betegségben szenvedő betegek szorosabb vérnyomás kontrollt igényelhetnek, emellett a magas vérnyomással diagnosztizáltak esetében ajánlott lehet egy fogorvos felkeresése.
„Az orvosoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a betegek orális egészségére, különösen a vérnyomáscsökkentő kezelésben részesülő betegeknél, és periodontális betegségre utaló jelek esetén ösztönözni kell a fogorvosi ellátást felkeresését is. Hasonlóképpen, a fogorvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a megfelelő szájhigiénia elengedhetetlen a teljes fizikai egészséghez, beleértve a szív- és érrendszer állapotát is” – nyilatkozta Davide Pietropaoli, D.D.S., Ph.D., az olaszországi L’Aquila Egyetem vezető kutatója.

Az American Heart Association, American College of Cardiology ajánlásai szerint a magas vérnyomás betegségben szenvedők esetében a 130/80 Hgmm alatti értékek elérése a cél. A tanulmányban szereplő, periodontitissel (gyökérhártya gyulladással) diagnosztizált betegeknél a szisztolés nyomás érteke (a mérési eredmény első száma, az artériák falain jelentkező nyomást jelzi) átlagosan 3 Hgmm-rel volt nagyobb, mint az jó orális egészséggel rendelkezőknél. A kutatók szerint ugyanilyen mértékű vérnyomás csökkenés érhető el napi 6 gramm (kb. 1 teáskanál) sóbevitel csökkentéssel is.

Fog

A fogágy és fog körüli betegségek jelenléte a kezeletlen hipertóniás betegnél tovább növelte a különbséget 7 Hgmm-ig. Tehát a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek csökkentették a különbséget 3 Hgmm-ig, de nem szüntették meg teljesen, ami arra utal, hogy a periodontális betegségek befolyásolhatják a vérnyomáskezelés hatékonyságát.
A kutatás nem tért ki arra, hogy pontosan miként függ össze a szájhigiénia a vérnyomáscsökkentő kezelés hatékonyságával, de az eredmények összhangban vannak az eddigi kutatásokkal, amelyekben a szakemberek az alacsony fokú szájüregi gyulladást az erek károsodásával és a kardiovaszkuláris kockázattal kapcsolják össze.

A kezeletlen magas vérnyomás szívrohamhoz, stroke-hoz és szívelégtelenséghez, valamint vesebetegséghez vezethet. Becslések szerint évente 7,5 millió életet követel világszerte, továbbá a 25 év feletti lakosság körülbelül 40% -át érinti.
A duzzadt, vörös íny valamint a fogmosásnál, fogselyem használatkor jelentkező fogínyvérzés az ínygyulladás és a periodontális betegség figyelmeztető jelei lehetnek.

Forrás: Heart.org

“Gyógyszerbontó” baktériumok – a mikrobiom szerepe a Parkinson-kór gyógyszeres kezelésében

Egyéb Tudástár Tudomány

2019-07-11

A Parkinson-kór egy kóros idegrendszeri állapot, amely a 60 éves és annál idősebb globális népesség több mint 1% -át érinti. A betegségben használatos elsődleges gyógyszer a levodopa (L-dopa – a dopamine előanyaga), melynek hatása páciensenként igen eltérő lehet, egyeseknél kellemetlen mellékhatásokkal is járhat. Ennek a különbözőségnek az okát szerették volna feltárni s Harvard és a Kaliforniai Egyetem mikrobiológus és immunológus kutatói. A tanulmányuk rámutat, hogy két baktérium, az Enterococcus faecalis és az Eggerthella lenta, képes befoyásolni az L-dopa metabolizmusát, melynek következményeként hatáscsökkenés, illetve különböző nem várt tünetek jelentkezhetnek a páciensnél.

parkinson

Az L-dopa feladata a dopamin eljuttatása az agyba, a Parkinson-kórban hiányzó neurotranszmitter pótlására. Azt már az 1960-as évektől, az L-dopa bevezetése óta tudjuk, hogy bizonyos bélben lévő enzimek megakadályozhatják ezt a szállítást, ami néhány kellemetlen mellékhatást eredményez, mivel a dopamin idő előtt, már a bélben felszabadul. Ennek megoldására egy másik szer, a carbidopa került bevezetésre az L-dopa sértetlen állapotának megőrzésére, azonban ez sem mindig hozott megoldást. Az új kutatás célja tehát az volt, hogy azonosítsa azokat specifikus baktériumokat a fajok billióiból, amelyek a jelenség hátterében állhatnak.

A Humán Mikrobiom Projektre hivatkozva a csapat megállapította, hogy nemcsak saját bél enzimjeink károsíthatják a gyógyszert, de az E. faecalis baktérium is idejekorán átalakíthatja az L-dopát dopaminná, mielőtt az elérné az agyat. Az átalakult dopamin pedig már nem képes átjutni a vér-agy gáton, így a várt hatást sem tudja kifejteni.
A székletmintákat és a dopamin-tartalmakat vizsgálva a kutatók megállapították, hogy egy másik bélbaktérium-törzs, az E. lenta, képes az átalakított dopamint „elfogyasztani”, és melléktermékként meta-tiramin neuromodulátort termelni.

“Mindez azt sugallja, hogy a bél mikrobák hozzájárulhatnak az L-dopát szedő betegek mellékhatásai és a kezelésük hatékonysága közötti drámai változékonysághoz” – mondja Emily Balskus biokémikus a Harvard Egyetemről.

Az E. faecalis és az E. lenta tehát egyfajta csapatmunkában megakadályozza, hogy a gyógyszer elérje célpontját. Miközben a carbidopát arra használják, hogy gátolják az emberi bél enzimet az L-dopának az emésztőrendszerben történő dopaminná történő átalakításában, úgy tűnik, ugyanez az E. faecalis enzimre hatástalan.

A jó hír az, hogy a kutatók már találtak egy molekulát, az alfa-fluorometil-tirozint (AFMT), amely megakadályozhatja az E. faecalis L-dopa lebontását anélkül, hogy maga a baktérium megsemmisülne, egy nem esszenciális enzim célzásával.

Végül elképzelhető, hogy az AFMT az L-dopát a Parkinson-kezelésben jelentősen hatékonyabbá teszi, anélkül, hogy számottevő mellékhatása lenne – de ez még további vizsgálatokat igényel.

Míg ez a kutatás csak egy adott állapotra vonatkozó konkrét kezelésre vonatkozik, a vizsgálatot végző csoport úgy gondolja, hogy jelenleg alábecsüljük a bél mikrobiom szerepét a gyógyszerek hatékonyságának és hatásosságának szabályozásában.

“Meglehet, hogy egy gyógyszer nem éri el a célpontját a testben, talán kevésbé hasznos, vagy éppen káros hatású lesz” – mondja Maini Rekdal biokémikus a Harvard Egyetemről.

Ha jelenleg még nem is tudjuk megoldani a problémát, bizonyítékunk van arra, hogy a bél mikrobák egyes kombinációi valóban befolyásolhatják gyógyszeres kezeléseink eredményességét, mely fontos kiindulási pontként szolgál a jövőbeni új terápiás módszerek kifejlesztése során.

Forrás: Sciencealert, Qubit, Sciencemag

A vastagbélpolipok és a vastagbélrák ellen diétával!

Egyéb Tudástár Tudomány

2019-07-05

A vastagbélbélpolipok bárkiben előfordulhatnak és megfelelő kezelés hiányában akár vastagbélrákhoz is vezethetnek. Növeli a kockázatot a betöltött ötvenedik életév, a dohányzás és a genetika. Az alábbi tanulmány arra kereste a választ, hogy előfordulásuk befolyásolható-e diétával.

A familiáris adenomatosus polyposis (továbbiakban: FAP) egy olyan ritka örökletes betegség, melynek során a vastagbélben számos polip (jóindulatú daganat) jelenik meg, amelyek könnyen rákosodhatnak, vérezhetnek.  A FAP betegek körében jelentősen magasabb a vastagbélrák előfordulásának esélye. A belek gyulladása összefüggésben állt mind a FAP-al, mind a vastagbélrákkal, a gyulladás állapotára pedig hatással van az étrend.  Jelenleg  minimális étrendi ajánlás van az ilyen betegek számára.

diéta

Egy prospektív, 26 FAP beteget magába foglaló kutatás arra kereste a választ, hogy egy mediterrán diétán alapuló gyulladást csökkentő étrenddel csökkenti-e a bél gyulladásos paramétereit, és javítja-e az életminőséget. A három hónapos intervenció alatt feljegyezték a mediterrán étrendhez való ragaszkodás mértékét illetve azt is, mennyire sikerült a pácienseknek kiiktatni a gyulladást indukáló ételeket az étrendjükből.

A FAP betegeknek megfelelő monitorozás és kezelés nélkül gyakorlatilag 100%-os esélyük van a vastagbélrák kialakulására, és 4-12% esélyük a duodenum rákos daganatára. Egy krónikus gyulladás a belekben az adenomák és a végbélrák kialakulásához vezet. Ez a gyulladás a bél mikobiomjára is hatással lehet. Számos baktériumot hoztak összefüggésbe a vastagbélrák kialakulásával, illetve a bél mikrobiomja képes olyan metabolitokat termelni, melyek jelentős hatást gyakorolnak a gazdaszervezet állapotára.  Például a rövid szénlácú zsírsavak csökkentik a gyulladás mértékét, elősegítik az apoptózist (sejtleépítést), gátolják a tumorsejtek progresszióját.  Az eddigi tanulmányok mind azt sugalják, hogy a gyulladás csökkentése és a rendszeres endoszkópos ellenőrzés csökkenti az adenomák előfordulásának esélyét, kiujulásukat pedig több kutatásban tudták csökkenteni nonsteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID), és/vagy omega 3 zsírsavakkal.  Egyre biztosabb tény, hogy az étrend befolyással van az állandó gyulladásra.  Az étrend összetevőjeként glikémiás indexet, zöldségeket, és gyümölcsöket, vörös húsokat, nem hidrogenizált növényi olajokat, szóját, vasat, magnéziumot omega 3 zsírsavat, magas és alacsony zsírtartalmú étrendet is megvizsgáltak. A C-reaktív protein elősegíti a végbélpolipok növekedését.

A közelmúltban folytatott tanulmányokban  az alacsony zsírtartalmú diéta, a hüvelyesek, a fogyasztása, a magas élelmi rost és kálciumbevitel  csökkentette a C reaktív protein szintjét, a magas BMI és a gyakori vöröshús fogyasztás növelte.  A mediterrán étrend számos egészségügyi előnnyel jár és az alacsonyabb zsírtartalmon, finomítatlan, teljes kiőrlésű gabonafélékből, hüvelyesekből, olajos magvakból, zöldség-gyümölcsből és halfélékből áll.  A zsírok elsődleges forrása az extraszűz olivaolaj. Fontos összetevői a fermentált tejtemrékek, és a moderált mennyiségű fehér hús, tojás. Egy három hónapon át tartott mediterrán étrend szignifikánsan csökkentette a CRP szintet. A növényalapú étrend, (főként zöldség-gyümölcs, teljekiőrlésű gabona, minimális vöröshús) gyulladásgátló hatású. Chron betegsében hat hetes mediterrán diéta után szintén javult a betegek állapota, csökkentek a gyulladást jelző paraméterek, és normalizálódott a microbióta.  A rectum adenomák kiújúlását is csökkentette.

vastagbélrák

A kutatás a mediterrán gyulladáscsökkentő étrend hatását a széklet calprotectin (bél gyulladását jelző fehérvérsejt), CRP és glikált hemoglobin szintjével mérte. Nézték még a kutatási alanyok inzulin szintjét,  IGF-It, mikrobiom változást, adenomák szövettanát, életminőséget, hasmenések csökkenését, immunszupresszív és immunstimuláns sejtprofilokat a vérben és az adenomákban. Mintákat vettek a vizsgálat elején minden pácienstől, majd diétás oktatások vettek részt a páciensek, 6 hónap diéta után szintén levették a mintákat, ahol étkezési naplót és FFQ-t is ki kellett tölteniük (Food Frequency Questionary). A kutatási alanyoknak meg kellett felelni az alábbi szempontoknak: 18 évnél idősebb, APC gén teszt pozitivitás, teljes profilactikus colectomián átesett, folyamatos megfigyelés alatt áll. Kizáró tényezők voltak az együttműködés hiánya, a nonsteroid gyulladáscsökkentők szedése, illetve az omega 3 zsírsav szupplementáció.

Sok beteg számára a rostokhoz való hozzászokás fokozatos és időigényes volt, de állapotuk ennek hatására javult. A hat hónapos diétás intervenció hatására a hasmenések gyakorisága szignifikánsan csökkent a betegek körében. Ez volt az első kutatás, ahol a FAP betegek étrendjét vizsgálták. Cél az életminőség javítása, a gyulladás csökkentése volt. A távolabbi cél, hogy többet megtudjunk arról, pontosan milyen diéta támogatja azoknak a baktériumoknak a szaporodását, amelyek a polipok fejlődését és a colorektális rák kialakulását gátolják.

Forrás: NCBI