Az FDA által 2021-ben engedélyezett gyógyszerek kétharmada humángenetikai bizonyítékokon alapszik

Diavitas Életmód Program logó
2022 szeptember 08. Diavitas Magazin

2021-ben 50 gyógyszert hagyott jóvá az FDA Gyógyszerértékelési és Kutatási Központja, növelve ezzel az ipar területén eddig is megfigyelhető termelékenységet. A már korábban is érzékelhető tendencia szerint, a humángenetikai bizonyítékokkal is alátámasztott cézott gyógyszerek nagyobb valószínűséggel jutnak tovább a klinikai vizsgálatok fázisain.

Erre a jelenségre reflektálva, egy szisztematikus áttekintés készült annak feltérképezésére, hogy az újonnan engedélyezett szerek jóváhagyása milyen arányban támasztható alá visszamenőlegesen a nyilvánosan elérhető humángenetikai információkkal. A felmérést készítők arra a következtetésre jutottak, hogy a 2021-ben az FDA által jóváhagyott új gyógyszerek közül 50-ből 33 (66%) esetében az elsődleges célpontokat vagy az e célpontokkal fizikai kölcsönhatásban lévő fehérjéket kódoló géneket már korábban is kapcsolatba hozták azzal az indikációval, amelyre a gyógyszert engedélyezték.

A legggyakrabban használt módszer, amelyet az egyes betegségekkel összefüggő genetikai jelek azonosítására használnak, továbbra is a genom-szintű asszociációs vizsgálat (GWAS). A GWAS-jelek értelmezése gyógyszerkutatási kontextusban azonban gyakran a genetikai és funkcionális genomikai adatok több rétegének integrálását igényli, a betegség molekuláris és fenotípusos jellemzőire vonatkozó klinikai ismeretekkel kombinálva.

Az onkológiában a gyógyszerhatékonyságot maximalizáló legspeciálisabb biomarkerek azonosítását segíti a tumor genomjának egyre mélyebb jellemzése. Ennek eredményeképpen a 2021-ben engedélyezett onkológiai gyógyszerek közül négy olyan tüdő- vagy epeúti rákos betegek esetében javallott, akik az EGFR, a KRAS vagy az FGFR2 szomatikus variációit hordozzák. A Sotorasib érdekes példát szolgáltat, ahol a gyógyszert kifejezetten a KRASG12C nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek kezelésére tervezték. A ritka mendeli betegségek esetében is egyre gyakoribbá válik a genetikai alapú betegségcsoportosítás. A casimersen antisenseoligonukleotidot olyan Duchenne-izomdisztrófiában szenvedő betegek számára javallják, akikben a hordozott DMD-változatok alkalmasak az exon 45 kihagyására.

A genetikai bizonyítékkal vagy anélkül elért sikerek és kudarcok részletes vizsgálata hosszabb időn keresztül teljesebb képet adhatna a genetika jelentőségéről a gyógyszerek engedélyezésében. Az ilyen bizonyítékok segíthetnek megérteni a terápiás hatékonyság vagy biztonságosság mögött álló ok-okozati mechanizmusokat.

Forrás: https://www.nature.com/articles/d41573-022-00120-3?

doi: https://doi.org/10.1038/d41573-022-00120-3