Miért fárasztó a szellemi munka és hogyan befolyásolja a nap végi döntéseinket?
Bizonyára Ön is tapasztalta már, hogy az egész napos „irodai” munka után hajlamosabb a lehető legegyszerűbb megoldások mellett letenni a voksát egy döntéshelyzetben. Még a profi sakkozók is elkezdenek 4-5 óra játék után olyan hibákat elkövetni, amelyeket kipihenten nem követnének el. Egy friss tanulmány most leírja mi áll ennek a hátterében.
Az aktív koncentrációt igénylő tevékenységek jellemzően megerőltetőnek érződnek, és kognitív fáradtságot eredményeznek. A kognitív funkciók azok a megismerési, információfeldolgozási és gondolkodási tevékenységek, amelyekkel érzékeljük, felfogjuk és felhasználjuk megszerzett tudásunkat. Ezek a képességek teszik lehetővé az értelmi működést. A kognitív kimerültség tehát egyértelműen hatással van döntéshozó képességeinkre is. Még a profi sakkozók is elkezdenek 4-5 óra játék után olyan hibákat elkövetni, amelyeket kipihenten nem követnének el. A szellemi munkával kapcsolatos kimerültség biológiai eredete azonban erősen vitatott. Egy új megközelítés szerint neuro-metabolikus, vagyis az agysejtek anyagycseréjével kapcsolatos okokat kell keresnünk, mely szerint a kognitív kontroll huzamos ideig történő fenntartása során potenciálisan toxikus anyagok halmozódnak fel, melynek keretek között tartása kulcsfontosságú.
Ezt az elméletet mágneses rezonancia spektroszkópiával (MRS) bizonyította nemrégiben egy francia kutatócsoport. A vizsgálat során egy átlagos munkanap alatt követték nyomon az agyban keletkető anyagcseretermékek szintjét. A résztvevőket két csoportba osztották: vagy magas, vagy alacsony összpontosítást igénylő feladatokat végeztek, párhuzamosan különböző döntéseket meghozva. A választások során megfigyelhető ún. „fáradtságjelzők” csak a nagy kognitív leterheltségű csoportban jelentek meg. Náluk a döntéshozatal során csökkent a pupillatágulás, és egyértelműen észrevehető volt a gyors és kis erőfeszítéssel járó lehetőségek előnyben részesítése. A nap végén a magas igénybevételű szellemi munka magasabb glutamátszintet és glutamát/glutamin diffúziót eredményezett egy meghatározott, a kognitív kontrollal összefüggő agyi régióban (laterális prefrontális kéreg [lPFC]), az alacsony igénybevételű csoporthoz, valamint más agyi területekhez képest. A glutamát az emlősök idegrendszerében található legáltalánosabb serkentő ingerületátvivő anyag. Feltehetően a tanulás folyamatában, és a memória kialakulásában is szerepe van. A korábbi funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) adataival együtt ezek az eredmények arra utalnak, hogy a glutamát felhalmozódása által kiváltott szabályozási folyamatok állnak a kognitív fáradtság kialakulásának hátterében. Mindez a glutamátszintek elfogadható határokon belül tartásának szükségességével függ össze. Ennek eredményeképpen egyrészt csökken az összpontosítási képességünk a választásaink során, másrészt pedig a meghozott döntések az egyszerűbb megoldásokat kínáló opciókat részesítik előnyben.
A szerzők hozzáteszik: Még ha a modelljük magyarázattal is szolgál a szellemi fáradtság kialakulásának okaira, számos szempont továbbra is kérdéses. Különösen az nem tisztázott, hogyan kerül követésre a szervezetben a glutamát szintje. Továbbá lehetséges, hogy az agy nem is magát a glutamátot, hanem a glutamát felhalmozódásához kapcsolódó bármely jelenséget (pl. GABA (gamma-amino-vajsav) szintézis) monitorozza. Ezen felül nincs magyarázat arra, hogy bizonyos agyi területek miért halmozzák fel jobban a glutamátot, mint más régiók, például a látókéreg. Másrészről további vizsgálatok szükségesek annak feltárására, hogyan kerül visszaállításra a glutamát szintje nyugalomban vagy alvás során. Az, hogy a szellemi kimerültség hogyan viszonyul a fáradtság egyéb formáihoz, szintén nem tisztázott.
Kutatásra váró terület tehát még bőven van, mi pedig érdeklődve várjuk az eredményeket.
Bizonyára Ön is tapasztalta már, hogy az egész napos „irodai” munka után hajlamosabb a lehető legegyszerűbb megoldások mellett letenni a voksát egy döntéshelyzetben. Még a profi sakkozók is elkezdenek 4-5 óra játék után olyan hibákat elkövetni, amelyeket kipihenten nem követnének el. Egy friss tanulmány most leírja mi áll ennek a hátterében.